DE  |  EN   |  HU
Kezdőlap   |  Kapcsolat   |  A B. Braun világszerte
Biztonságos Infúziós Terápia
 

Mikrobiológiai szennyeződés

  • Meghatározás

  • A mikrobiológiai fertőzés az olyan anyagoknak, mint például baktériumok, élesztőgombák, férgek, vírusok, prion, protozoonok vagy ezek méreganyagainak nem várt szervezetbe jutását jelenti.1,2

„A nozokomiális fertőzéseket” — másnéven „kórházban szerzett ártalmakat” a következőképpen definiálhatjuk: 
A fertőzés megjelenése olyan betegben, akiben a kórokozó a kórházba, illetve egyéb egészségügyi ellátó intézménybe kerülésekor nem volt jelen. Ide soroljuk azokat a fertőzéseket is, amikor a tünetek csak a kórházból való elbocsátás után jelentkeznek és a foglalkozási bántalmakat is, melyeket az egészségügyi szakszemélyzet szenved el.3

A kórokozók egyes típusai
A szennyeződés és így a fertőzés okozóit tekintve igen széles a választék. Ezen csoportok között számos kórokozó-típust találunk:

1. Baktériumok: olyan mikroorganizmusok, melyek nem haladják meg az 5 μm és a kórokozók legfontosabb csoportját képezik. A baktériumok sejtfalának szerkezetéhez igazodva megkülönböztetünk Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokat. (2. ábra, Meningococcus).

A baktériumok további csoportokra oszthatók:

1.1 “Társ” baktériumok: az egészséges emberek normál flórájához tartoznak . Ezek általában az egészséges emberre nézve ártalmatlanok, esetenként még védő szerepük is van azáltal, hogy a kóros mikroorganizmusok megtelepedését megakadályozzák. Némely baktériumok azonban fertőzést okozhatnak, ha a gazdaszervezet szöveteibe kerülnek.

1.2 Kórokozó baktériumok: nagyobb virulenciával bírnak és a gazdaszervezet állapotától függetlenül fertőzést generálnak.

2. Vírusok: 20-200 nm méretűek, saját sejtmembránnal nem rendelkeznek, általában a gazdaszervezetet használják e célra és igen komoly fertőzéseket okoznak. (3. ábra, HI-Virus).

3. Prionok: fertőzőképes fehérje alkotórészek. Méretüket tekintve a legkisebbek, 5 nm alattiak.

Sem a prionok, sem a vírusok nem rendelkeznek saját anyagcserével, így aztán nem tarjuk őket számon élő organizmusként. Szaporodásukhoz teljes mértékben a gazdaszervezetet használják.

4. A gombák, protozoonok a 200 μm nagyságukkal képezik a fertőzésforrás további csoportját..3 A 4. ábrán a Penicillin frakciója látható.

A mikroorganizmusok mérgező melléktermékei

Endotoxin:
Az endotoxinok leggyakoribb példája a lipopoliszacharid (LPS), mely a Gram-negatív baktériumok sejtfalában található. Ha a membrán sérül, például a baktérium meghal, a lipopoliszacharid mennyisége ennek megfelelően csökken. Súlyos lázat, hidegrázást, szepszist és irreverzibilis sokkot okoznak.

Exotoxin:
Az exotoxinok mérgező anyagok, melyeket baktériumok, gombák, algák és protozoonok választanak ki. A gazdaszervezetnek komoly sérüléseket képesek okozni azáltal, hogy elpusztítják az egyes sejteket vagy megszakítják az anyagcsere-folyamatokat. Többségük azonban magas hőmérsékleten elpusztul. Például a Clostridium tetani tetanospasmint termel , amely a tetanus tüneteiért felelős, a Vibrio cholerae choleratoxinja pedig a kolera tüneteinek okozója.

Normál körülmények között egyetlen baktérium nem okoz problémát. Azonban egyetlen kórokozó is igen rövid idő alatt képes több milliós nagyságrendűre szaporodni. Ideális feltételek mellett az Escherischia coli képes 20 perc alatt megduplázni a számát.

Idő Escherichea coli száma
20 perc 2
40 perc 4
1 óra 8
2 óra 64
3 óra 512
4 óra 4.096
5 óra 32.768
6 óra 262.144
6 óra 40 perc 1.048.576

"A nozokomiális fertőzések széles körben elterjedtek. A morbiditáshoz és mortalitáshoz nagyban hozzájáruló tényezők. Vélhetően még nagyobb szerephez jutnak majd növekvő gazdasági és emberi hatással bíró népegészségügyi problémaként a következő okok miatt:

  • növekedő populáció és zsúfoltság
  • immunrendszer gyengesége (életkor, betegségek, terápia)
  • új mikroorganizmusok
  • az antibiotikumok iránti egyre növekvő rezisztencia” 5

A Katéterek Által Okozott Infekció (CR-BSI) definíciója

A CR-BSI fogalmának ismerete segít eldönteni, hogy a betegnél fellépő bacteremia elsődleges oka maga a kanül-e. Magában foglalja a szúrcsatona érintettségét:

  • Erythema vagy tömött tapintat a katéter kilépési helyétől számított 2 cm-en belül és nem kapcsolódik hozzá a véráram fertőzése és gennyesedés
  • nyomásérzékenység, erythema vagy a bőrfelület keményebb tapintata 2 cm-nél távolabb a kanül mentén, a subcutis mélységéig, azonban ebben az esetben sem kíséri a véráram fertőzése.7

Az egyes szennyeződések azokban az esetekben a legveszélyesebbek, amikor a kórokozók intravénás terápia illetve intravénás katéterek használatakor jutnak a szervezetbe. Ebben az esetben a kórokozó egyenesen a szisztémás keringésbe kerül, így okozva nozokomiális infekciót (CR-BSI), illetve az egyes szervekhez eljutva annak működédében elégtelenséget idéz elő.

Ezek alapján,a CR-BSI megelőzése döntő fontosságú. A 90-es évek közepén a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) megalkotott egy definíciót, mely azóta is a legelfogadottabb meghatározása a CR-BSI-nek. 6

A bakteriális fertőzések a legtöbb esetben antibiotikumokkal gyógyíthatók. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez komoly nehézségekbe ütközik, illetve akár lehetetlen is a baktérium azon tulajdonsága folytán, hogy multirezisztenssé válik. A legtöbb vírus által okozott megbetegedésre a mai napig nincsen igazán hatásos kezelés, éppen ezért a megelőzés döntő fontosságú.

Az MRSA előfordulása és gyakorisága
A Methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzés komoly probléma az egész világon. Az MRSA definíciója szerint a Staphylococcus aureus minden ágense ide tartozik, amely ellenálló a beta-lactam antibiotikumokkal szemben, mint például a penicillinek (methicillin, dicloxacillin, nafcillin, oxacillin stb.) és a cephalosporinok.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) kimutatásai szerint az MRSA mostanában minden staphylococcus infekció 1%-át teszi ki és több, mint 50%-át egészségügyi ellátó intézményben szerzik. A Staphylococcus epidermidis után a Staphylococcus aureus a második leggyakoribb kórokozó, amely nozokomiális fertőzéseket okoz az Egyesült Államokban. Ezek 49%-a a magas antibiotikum-rezisztenciával bíró MRSA-törzsből kerül ki.

Az USA100-nak keresztelt törzs az MRSA leggyakrabban fellelhető fajtája az Egyesült Államok kórházaiban, amely az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódik.8 Különleges veszélyeket rejt magában olyan kórházakban és idős otthonokban, ahol a betegeket nyitott sebekkel kezelik, legyengült immunrendszerrel rendelkeznek, vagy invazív eszközök tartós használata áll fenn. A lakosság körében ezen tényezők mindegyike rizikófaktornak minősül. Az Egyesült Államokban minden évben több mint 290 000 beteg fertőződik meg Staphylococcus aureus által. Ezen megbetegedésekből körülbelül 126 000 köszönhető az MRSA-nak.9

A multirezisztencia fogalma:
 A multirezisztencia egy olyan állapot, amelyben lehetővé válik, hogy a kórokozó ellenálljon a különbőző gyógyszereknek, amelyek legkülönbözőbb felépítésükkel a mikroorganizmusok elpusztításáért lennének felelősek.10
A fontosabb multirezisztens baktériumok:

  • Methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA)
  • Vancomycin-rezisztens Enterococci (VRE)
  • Szélesspektrumú ß-lactam (ESBL) termelő Gram-negatív baktérium
  • Klebsiella pneumoniae carbapenemase (KPC) termelő Gram-negatív baktériumok
  • Imipenem-rezisztens Acinetobacter baumannii
  • Imipenem-rezisztens Pseudomonas aerginosa
  • Multirezisztens Mycobacterium tuberculosis (MDRTB) és az extrém rezisztenciával bíró Mycobacterium tuberculosis (XDR-TB)

Hivatkozások:

Az alábbi külső hivatkozásokra kattintva Ön elhagyja ezt a honlapot. A B. Braun nem felel az alábbi oldalak tartalmáért.

1 Gabriel J. Infusion therapy. Part two: Prevention and management of complications. Nurs Stand. 2008; 22(32): 41-8
2 Dougherty L. Central Venous Access Devices: Care and Management. Blackwell Publishing, Oxford, 2006
3 World Health Organization, Department of Communicable Disease, Surveillance and Response. Prevention of hospital-acquired infections. A practical guide, 2nd edition, 2002, http://www.who.int/csr/resources/publications/drugresist/en/whocdscsreph200212.pdf
4 Schmidt, Unsicker. Lehrbuch Vorklinik, Teil A Anatomie, Biochemie und Physiologie der Zelle. Kap. Medizinische Mikrobiologie,von W. Solbach, Deutscher Ärzte-Verlag GmbH, 2003
5 Ducel G, Beraud C, Benassouli. Les nouveaux risques infectieux.Revue Futuribles, 1995, 203: 5–32.
6 O‘Grady NP, Alexander M, Dellinger EP, Gerberding JL, Heard SO, Maki DG, Masur H, McCormick RD, Mermel LA, Pearson ML, Raad II, Randolph A, Weinstein RA. Guidelines for the Prevention of Intravascular Catheter-Related Infections. MMWR Recomm Rep2002; 51(RR-10): 1-26
7 European Centre for Disease Prevention and Control.Prevalence of MRSA in Europe 2008. http://ecdc.europa.eu/
8 Hidron AI, Edwards JR, Patel J, Horan TC, Sievert DM, PollockDA, Fridkin SK. for the National Healthcare Safety Network Team and Participating National Healthcare Safety Network Facilities. Pathogens Associated With Healthcare-Associated Infections: Annual Summary of Data Reported to the National Healthcare Safety Network at the Centers for Disease Control and Prevention, 2006–2007; Infection control and hospital epidemiology November 2008, (29):11 nhsn annual update
9 Centers for Disease Control and Prevention (CDC). Methicillinresistant Staphylococcus Aureus (MRSA) Infections. http://www.cdc.gov/mrsa/index.html
10 Hebert C, Weber SG. Common approaches to the control of multidrug-resistant organisms other than methicillin-resistant
Staphylococcus aureus (MRSA). Infect Dis Clin North Am. 2011 Mar;25(1): 181-200, HYPERLINK „/pubmed/21316000, Epub 2010 Dec 17